Repülj velünk a szerelem szárnyán...

varázsolj nekünk szerelem, valami szépet! valami olyat, amit mástól úgyse kaphatnánk meg csak egymástól.

Nekem Te vagy a levegő, Te vagy minden vágyam, akkor is, mikor haragszol, csak azt a mosolygós arcodat látom. sokszor eszembe jut, én túl fiatal vagyok hozzád, talán nem egy időnk van a Földön, de az biztos, hogy én nagyon sokáig foglak szeretni, amíg bírlak, amennyi tőlem telhet.

Vannak dolgok, amiket jó lenne magam mögött hagyni, az egyik, hogy annyira nagyon akarlak, hogyy teljesen ki sajátítalak. Ez rossz, tudom én is. Nem tudnálak oda adni senkinek, bár azt mondják, aki menni akar az úgy is el fog menni. Hát rászolgáltam már többször, hogy elhagyj, Te mégis ki tartasz mellettem időről időre, s ezért hálás vagyok, mégis hálátlannak mutatom magam. sokszor nehéz kimutatni mennyire szeretlek, aztán meg egyszerre rád zúdítanák minden érzésemet. olyan vagyok mint egy kisgyerek... viselkednem kell sokszor, megerőltetni magam, fura felnőttnek lenni, ebben a piszok szar világban, inkább elmennék Narniábay. Mikor kicsi voltam, nem y képzeltem a felnőtt létet. Te dolgozol csak és dolgozol, mást nem is látok belőled. Szükségem van Rád! A szeretetedre, a szerelmedre. és legfőképp, hogy minél több időt tudjunk együtt tölteni egészségben és boldogságban. Vajon lehetséges mindez számunkra?

Megosztás a facebookon

Jóval aligha tudok számolni még magam előtt sem. Napirendre térni, átgondolni, ezt az őrült érzés egy igazi feladat. kettő érzés, kettős fájdalom...

A féltékenységem örűletes méreteket szőtt, magamban keresve hibáim, egyre jobban szomorodok, és egyre nehezebb egy határvonalat találni, ami egy élhető életet, egy igazi boldog szerelem reménye. Remény? Ugyan! megint magam szédítem...

Egyet tudok, imádom ezt a nőt, a hálójába font, ha akarta ha nem. Azt hiszem, úgy érzem, megbánta már mikor olyasmi szavakkal játszott, mint, nehéz rajtam kifogni, én nem doblak el, csak mert problémás vagy. Talán Ő sem gondlta hogy ennyire.

Persze ne felejtsük el hogy minden kétélű dolog, rajtam és rajta állt hogy ez a kapcslat meddig tud tényleg az lenni.

Megosztás a facebookon

Ha lenne egy kézzel fogható akármi, amivel meg tudnám jósolni, hogy van-e értelme a kapcsolatomnak, és van egyáltalán jövője, nagyon tudnám értékelni.

Borzasztó nehéz időszakot élek meg. A nagy szerelem valahogy teljesen máshogy volt bennem. Nem mondja, hogy szerelmes, mondja, hogy szeret, hogy érez dolgokat, de ezt ne várjam el, hogy azt mondja, szerelnes, Nem tudom, mitévő lehetnék. Ami igazán zavar az  a pár hónappal ezelőtti, megszólalása, hogy többet érez irántam. Meglehet, akkor sem úgy élt a szavakkal, hogy szerelmes belém, csak hogy nagyon szeret, de nem gondoltam abba, bele, hogy itt ilyen problémák is lehetnek... Ugyan, ki gondolhat bele ebbe ekkor. Az akkor egy szerelmi vallomás volt, én igy fogtam fel, aztán rá pár hétre jött a dilemma. ..

 

Megosztás a facebookon

Az előző írásomhoz képest jó pár nap lefojt, bár azt gondolom, az se mindig tud célravezető , ha mindennap írunk, írunk, és írunk.  sok minden lefojt a Dunán azóta, hiszen szabadságon is voltam, és várom a következőt.

Ha egészen pontosan akarnám körülírni a helyzetet, még 10szer csekkolok be, majd ki a gyár kapuin. Azt gondolom - és erről tényleg csak röviden egy két szó erejéig- mindenki nagyon várja már ezt a két hét leállási időt, mert tele van a bugyi, de nem kicsit. Egymással sem vagyunk türelmesek, szurkálódunk, bántjuk a másikat, úgy hogy közben észre sem vesszük, és ebben én is benne vagyok. Úgy is, mint sértett, úgy is mint a fő fő kolompos.

A szerelmi életem igazán felpezsdülőben van, kisebb- nagyobb zűrrel, össze-szólalkozásokkal, és be-be szólongatásokkal, de az érzelmek terén most is csak azt írhatom, hogy boldoggá tett a választásom.

Az se mindig ríkat meg mikor egymás korát vizslatom, bár igazság szerint a napokban sokat töprengtem ezen.

Félek az emberek reakciójától. Mindig olyan voltam, aki igencsak ad a külsőségekre, az emberek véleményére, amiről ideje lenne "leszokni" hisz ez talán csak egyfajta rossz berögződés, ahogyan egyébként sok más is, ami engem illet.

A párom, egy rendkivűl csodálatos ember, és jó ember.  Nem elfogultságból írom, de nála valóban többször érzek némi hiányt, ami úgy érzem leginkább bennem van. Talán kevés vagyok, nem elég jó, nem elég szép, túl fiatal, és olykor még buta is.

Az olyan napok után, ami ma is volt, mellébújnék, bevackolnám magam a karjai közé, és azt szeretném, ha csak simogatna míg el nem alszom. Ezek legtöbbször akkor vannak, mikor a szeretethiányom a tetőfokán van, ja és tombolnak a hormonjaim. Nem épp a legpozitivabb értelemben, de tombolnak a mocskok.

A távolság ami kettönk közt van, igazán ilyen napokon a legérezhetőbbek, viszont bizonyos lépésekre még nem szántam el magam. Ez nem gond. Még. Örökké nem így lesz, de addig igyekszem megmaradni mellette, és remélem ő is.

 

 

 

Megosztás a facebookon

Lehetek én?

 Magam se gondoltam, hogy a következő bejegyzésem majd olyan téma lesz, amit magam is pironkodva írok szégyennel, vággyal, és szeretettel ötvözve élén egy hatalmas szerelmes érzéssel, vagy legalábbis ahhoz hasonló, bizonytalan érzés gombolyaggal.

Most miközben ezeket a sorokat írom meg kell kell jegyeznem a hitelessége miatt leginkább, hogy megittam jó pár sört, de gátlásaim, és fogalmazásom helyén van. Csak a szívem van darabokban és kettéosztva.

Lehet barátságból szerelem? 

Én azt érzem : lehet.
Én nem akartam tudomásul  venni. Egész sokáig. Ha kettőnk történetét kellene leírnom, szavakba foglalnom nem menne, mert hosszú, bonyodalommal tarkított.

Megjegyzem kibaszottul nem az a célom hogy az olvasó, vagy akár én elfojjak a képernyőn, legfőképp mert én egy mártir szerelmes vagyok. Hiszen csak terápiás jelleggel igyekszem kiírni magamból mindazt, ami nyom, és  valamilyen szinten leírom mindazt ami bennem van, átgondolva minden szónak a súlyát.

A legfontosabb tény hogy van egy  párom. Azért merem használni ezt a szót, mert belül egy tökéletes csodaszép lelkivilággal megáldott ember. Akinél mindig kevésnek éreztem magam de mind amelett szerencsésnek és szerencsétlennek egyszerre- A kettő ötvözete volt a szívemben és van. Sosem voltam az aki kettő vasat tartott volna a tűzbe. hűséges, őszínte embernek tartom magam.  De egy éve van egy olyan ember az életembe aki mindennél fontosabb. senkiért s semmiért nem cserélném el.

Végig akarom, és végig fogom kísérni az életében. közel van a lelkemhez.

Egy évünk alatt sokszor elképzeltem együtt.,de mindig megijesztette a tény ,hogy túl jó lenne, túl jó... félek... Ő is fél..

Mit tehetünk?  Választhatom őt?

 

Megosztás a facebookon