Jóval aligha tudok számolni még magam előtt sem. Napirendre térni, átgondolni, ezt az őrült érzés egy igazi feladat. kettő érzés, kettős fájdalom...

A féltékenységem örűletes méreteket szőtt, magamban keresve hibáim, egyre jobban szomorodok, és egyre nehezebb egy határvonalat találni, ami egy élhető életet, egy igazi boldog szerelem reménye. Remény? Ugyan! megint magam szédítem...

Egyet tudok, imádom ezt a nőt, a hálójába font, ha akarta ha nem. Azt hiszem, úgy érzem, megbánta már mikor olyasmi szavakkal játszott, mint, nehéz rajtam kifogni, én nem doblak el, csak mert problémás vagy. Talán Ő sem gondlta hogy ennyire.

Persze ne felejtsük el hogy minden kétélű dolog, rajtam és rajta állt hogy ez a kapcslat meddig tud tényleg az lenni.

Megosztás a facebookon

Ha lenne egy kézzel fogható akármi, amivel meg tudnám jósolni, hogy van-e értelme a kapcsolatomnak, és van egyáltalán jövője, nagyon tudnám értékelni.

Borzasztó nehéz időszakot élek meg. A nagy szerelem valahogy teljesen máshogy volt bennem. Nem mondja, hogy szerelmes, mondja, hogy szeret, hogy érez dolgokat, de ezt ne várjam el, hogy azt mondja, szerelnes, Nem tudom, mitévő lehetnék. Ami igazán zavar az  a pár hónappal ezelőtti, megszólalása, hogy többet érez irántam. Meglehet, akkor sem úgy élt a szavakkal, hogy szerelmes belém, csak hogy nagyon szeret, de nem gondoltam abba, bele, hogy itt ilyen problémák is lehetnek... Ugyan, ki gondolhat bele ebbe ekkor. Az akkor egy szerelmi vallomás volt, én igy fogtam fel, aztán rá pár hétre jött a dilemma. ..

 

Megosztás a facebookon