Kórház, avagy "hama ,hama" gyorsan, gyorsan mert nem érünk rátok"

Múlthéten többször nem éreztem jól magam a bőrömben. Vérnyomás gondjaim vannak, ezek az értékek magasak. A perek a legrosszabbak, ezt érzem meg igazán, így felkerekedtem és elkúsztam a dokiig.

Nem lepődtem meg a némileg hanyagnak tünő vizsgálatán, de úgyis sejtettem, hogy teljes labort kér, és EKG-t.

Felírt valami vérnyomás csökkentőt is, amire azt mondta, hogy míg élek szedjem, de őszíntén szólva ezeket a megítéltetéseket nem igazán bírom, hisz igazi eredmény akkor még nem volt csak az akkor mért állítólagos vérnyomásom, ami szintén magas volt. 

Ma el is indultam a kórházba, ahova félve indultam mert nem vagyok jó barátságban a tűvel és a vérrel sem.

Egy munkatársam elkísért, így a beszélgetés elvette az aggodalmam.

Aztán találkoztam még egy munkatársammal, ami szintén megnyugtatott, no persze nem azért, mert ő is vélhetően valamilyen ismeretlen eredetű problémával küzkődött, hanem mert az ismerős arc felvillanása, mindig kisebb fajta nyugalmat ad, persze ha ahhoz pozitív élményeket társítok alapból .

 

Szóval...Sorszám húzás, aztán a várakozás. és tényleg csak azért volt elviselhető, mert volt kihez szólni. Egyébként meg egy idő után azért feszült az ember. Mikor egyre csak nő az emberek száma, a levegő meg fogy, és az ajtót senki ki nem nyitja. Tolonganak, sürgölődnek, forgolódnak, ahogy egy ismerősöm mondaná, " ezek nem tudják milyen rendezvényen vannak". 

Bácsika, a mellettem levő nénikét világosította fel a sorszám húzó rendszerről, majd a jelezte, hogy az ajtó mögött- aztán rámutatott a tőle 50m méterre lévő helyre- ott vannak a vérszívó vámpírok, akik majd lecsapolják. :)

Ezen úgy felhorkantam a nevetésben, hogy még az is röhögött, aki egyébként frusztrált lelkiállapotban nézegelődőtt és tördelte kezeit.

 

Hamarosan sorsa kerülve nekem is leszívták a vérem és továbbszaladtunk EKG-ra ahol bár kevesen voltak, nyomott hangulat volt.

 Mikor sorra kerültem, kis képzavarba jöttem. Egy öreg nénivel suttogón tárgyaltuk ki megy be, mert már zavart voltam, a 3 ampulla csapolás után, aztán a kitogyógott egy  30körüli nőci aki azt mondja..." hát jó lenne, ha dűlőre jönnének ki jön, mert nem érek rá" aztán ez a nőcike  igencsak furcsa hangnemmel volt felém végig, mintha bármi rosszat mondtam volna neki. Ezen sokáig is dünnyögtem, mert nem értem, hogy miért fizetjük a TB-t, ha közben pedig ezt a modort engedik meg maguknak egy néhány nővérke főleg, hogy mi egyébként tisztelettudóak és normálisak vagyunk velünk szemben.

Vannak akik hisznek abban, hogy van gyógyítás, és segítő kézsség, mikor viszont ilyenbe fut bele az ember, erősen elgondolkodik ezen az érdekközpontú világon, és megkérdőjelezi saját helyét a világban ...

 

 

 

 

Megosztás a facebookon