Lehetek én?

 Magam se gondoltam, hogy a következő bejegyzésem majd olyan téma lesz, amit magam is pironkodva írok szégyennel, vággyal, és szeretettel ötvözve élén egy hatalmas szerelmes érzéssel, vagy legalábbis ahhoz hasonló, bizonytalan érzés gombolyaggal.

Most miközben ezeket a sorokat írom meg kell kell jegyeznem a hitelessége miatt leginkább, hogy megittam jó pár sört, de gátlásaim, és fogalmazásom helyén van. Csak a szívem van darabokban és kettéosztva.

Lehet barátságból szerelem? 

Én azt érzem : lehet.
Én nem akartam tudomásul  venni. Egész sokáig. Ha kettőnk történetét kellene leírnom, szavakba foglalnom nem menne, mert hosszú, bonyodalommal tarkított.

Megjegyzem kibaszottul nem az a célom hogy az olvasó, vagy akár én elfojjak a képernyőn, legfőképp mert én egy mártir szerelmes vagyok. Hiszen csak terápiás jelleggel igyekszem kiírni magamból mindazt, ami nyom, és  valamilyen szinten leírom mindazt ami bennem van, átgondolva minden szónak a súlyát.

A legfontosabb tény hogy van egy  párom. Azért merem használni ezt a szót, mert belül egy tökéletes csodaszép lelkivilággal megáldott ember. Akinél mindig kevésnek éreztem magam de mind amelett szerencsésnek és szerencsétlennek egyszerre- A kettő ötvözete volt a szívemben és van. Sosem voltam az aki kettő vasat tartott volna a tűzbe. hűséges, őszínte embernek tartom magam.  De egy éve van egy olyan ember az életembe aki mindennél fontosabb. senkiért s semmiért nem cserélném el.

Végig akarom, és végig fogom kísérni az életében. közel van a lelkemhez.

Egy évünk alatt sokszor elképzeltem együtt.,de mindig megijesztette a tény ,hogy túl jó lenne, túl jó... félek... Ő is fél..

Mit tehetünk?  Választhatom őt?

 

Megosztás a facebookon

Kórház, avagy "hama ,hama" gyorsan, gyorsan mert nem érünk rátok"

Múlthéten többször nem éreztem jól magam a bőrömben. Vérnyomás gondjaim vannak, ezek az értékek magasak. A perek a legrosszabbak, ezt érzem meg igazán, így felkerekedtem és elkúsztam a dokiig.

Nem lepődtem meg a némileg hanyagnak tünő vizsgálatán, de úgyis sejtettem, hogy teljes labort kér, és EKG-t.

Felírt valami vérnyomás csökkentőt is, amire azt mondta, hogy míg élek szedjem, de őszíntén szólva ezeket a megítéltetéseket nem igazán bírom, hisz igazi eredmény akkor még nem volt csak az akkor mért állítólagos vérnyomásom, ami szintén magas volt. 

Ma el is indultam a kórházba, ahova félve indultam mert nem vagyok jó barátságban a tűvel és a vérrel sem.

Egy munkatársam elkísért, így a beszélgetés elvette az aggodalmam.

Aztán találkoztam még egy munkatársammal, ami szintén megnyugtatott, no persze nem azért, mert ő is vélhetően valamilyen ismeretlen eredetű problémával küzkődött, hanem mert az ismerős arc felvillanása, mindig kisebb fajta nyugalmat ad, persze ha ahhoz pozitív élményeket társítok alapból .

 

Szóval...Sorszám húzás, aztán a várakozás. és tényleg csak azért volt elviselhető, mert volt kihez szólni. Egyébként meg egy idő után azért feszült az ember. Mikor egyre csak nő az emberek száma, a levegő meg fogy, és az ajtót senki ki nem nyitja. Tolonganak, sürgölődnek, forgolódnak, ahogy egy ismerősöm mondaná, " ezek nem tudják milyen rendezvényen vannak". 

Bácsika, a mellettem levő nénikét világosította fel a sorszám húzó rendszerről, majd a jelezte, hogy az ajtó mögött- aztán rámutatott a tőle 50m méterre lévő helyre- ott vannak a vérszívó vámpírok, akik majd lecsapolják. :)

Ezen úgy felhorkantam a nevetésben, hogy még az is röhögött, aki egyébként frusztrált lelkiállapotban nézegelődőtt és tördelte kezeit.

 

Hamarosan sorsa kerülve nekem is leszívták a vérem és továbbszaladtunk EKG-ra ahol bár kevesen voltak, nyomott hangulat volt.

 Mikor sorra kerültem, kis képzavarba jöttem. Egy öreg nénivel suttogón tárgyaltuk ki megy be, mert már zavart voltam, a 3 ampulla csapolás után, aztán a kitogyógott egy  30körüli nőci aki azt mondja..." hát jó lenne, ha dűlőre jönnének ki jön, mert nem érek rá" aztán ez a nőcike  igencsak furcsa hangnemmel volt felém végig, mintha bármi rosszat mondtam volna neki. Ezen sokáig is dünnyögtem, mert nem értem, hogy miért fizetjük a TB-t, ha közben pedig ezt a modort engedik meg maguknak egy néhány nővérke főleg, hogy mi egyébként tisztelettudóak és normálisak vagyunk velünk szemben.

Vannak akik hisznek abban, hogy van gyógyítás, és segítő kézsség, mikor viszont ilyenbe fut bele az ember, erősen elgondolkodik ezen az érdekközpontú világon, és megkérdőjelezi saját helyét a világban ...

 

 

 

 

Megosztás a facebookon

Facebook, szófordulatok, Társaság, pasik, Nők, ismerkedés, kapcsolat

Nagy problémává vált az utóbbi időszakban, nekünk fiataloknak az "eltrágárosodása, a kifejezetten facebook orientáltság, blog orientáltság, film orientáltság gyakorivá válása. A könyveket elhagytuk, a szókincs nem fejlődik, nem használjuk az agyunkat, és emellett, a kifejezőképességünk romlik, érzelmi és értelmi konfliktus helyzetekben problémává válik a helyzet megfelelő kezelése.

Adott kapcsolat kialakításánál gondba ütközhetünk. A nem megfelelő kommunikálás a másik felé, és adott mondatok helytelen észlelése, mind fakadhat az aluliskolázottságból, vagy baráti körben elhangzott szófordulatokból. A vastag réteg amit képeztünk, olyannyira gyakori , hogy már mindenütt felütötte a fejét, mint egy vírus.

Mikor én még gyerek voltam, és iskolába jártam, nekünk kötelező olvasmányaink voltak, és keményen vették, amennyiben nem teljesítettük. Sose voltam jó tanuló, bár rossznak se mondhatnám magam. Inkább olyan lusta forma akinek agya van, de nem akarja használni. Talán a butulás szele suhíntott meg, amikor úgy véltem nem érdemes időt, se energiát pazarolnunk a tanulásba, hiszen az eredmény jól tapintható, tisztán látható, és csak az nem veszi észre aki nem akarja. Mindezzel semmi olyan célom nincs, hogy bárkit is a tanulás ellen fordítsak, csak azt mondom, hogy a tapasztalat az bizonyítja, hogy ezt a világot, csak úgy tudod túlélni, hogyha hülye vagy. Vagyis elég hülye. :D

Bő tizen akárhány év után rájöttünk, hogy az iskola padban eltöltött idő, akár hasztalan időfecsérlés is lehetett, hiszen a munkaerő piaci elhelyezkedés egyre süllyed, és nekünk kapálnak erősen, mert sokszor... Igen sokszor... muszáj kihangoztatni, egy - egy munkáltató ( ha csak egy- egy lenne...)  30 éves tapasztalatot vár a munkavállalótól.

Szóval. Szeretnék, jó magam egy olyan pozítív dolgot és értelmet találni a mostani 21. században ami a fejlődés javára vált, és nem romboló, butító, lealacsonyító hatású, de eddig nem akadtam rá. Ez meglehet az én hibám, nem kutatom elég alaposan, nem tudom.

Az ismerkedéseim nagy része az interneten történik. Ahogy egyébként most már legtöbbünknek. Több 30 feletti nő és férfi ott keres magának valakit, és ez leginkább valamilyen szexuális megfontoltságból fakad. Ritkán alakul ez komoly kapcsolattá. Azt vettem észre sok fiatal megijed ettől ha azt a szót használja valaki, hogy komoly kapcsolat. Talán mert ott elvárások vannak. De azt is megfigyeltem, hogy sokszor ez valamilyen alá fölé rendeltségről szólna, ha szól is valamiről, semmiképpen nem egyenrangúságról. Röviden és egyszerűen fogalmazva, himsoviniszta pasikból rengeteg lett. Nem kétlem, hogy ez régen is így lehetett, csak akkor nem adtak neki ekkora hangot, és talán, de csak talán nem kezelte ezt senki úgy, hogy ez egy olyan dolog, amire büszkének kell lenni.

Egy rossz élményem szeretném megosztani. Egyik, és legfontosabb oka az emlékezés, azaz, hogy sose felejtsem el, hogy igyekezni kell, hogy ne essek ugyanabba a hibába.

A történet jó tíz évvel ezelőtt kezdődött, mikor még valahogy a világ is sokkal komplexebb volt, és sokkal nyitottabban kezeltem az embereket és érzelmeket. Egy nagyon szép de egyben keserű szerelemben volt részem, és mondhatjuk, hogy első nagy szerelmem tizenöt évesen volt, akivel még tíz év után is beszélő viszonyban vagyok. A fontosabb alkalmakkor keressük egymást, pár szóban elmondjuk kivel, mi történt.

Hát Ezzel a pasival én találkoztam... s valami brutális lerombolodást véltem felfedezni benne, ami elgondolkodtatott.

Mindez az ő hibája lenne kizárólag? Fogjuk rá egyszerűen a társadalom hibájára, mert egyszerűbb, és takarozzunk, azzal, hogy hisz már alig van lány akinek egézséges igényei vannak egy randi alkalmával?

Ha másért nem , de az emlékek miatt is, a tisztelet megadása fontos lett volna. Majd 12 órán keresztül hallgattam, mennyire bunkóvá vált az évek alatt ez a pasi, és egyébként is, mi közöm van mindehhez, mert ő nem is azért mondja, mert kérdeztem, csak mondja, hogy tudjam. Jelzem valóban nem kérdeztem....

Ülünk a kocsiban, ő pedig felszólalt, hogy egyébként ha valaki ül mellette  és ennyire rossz navigátor, mint én, már rég pofán baszta volna. Tehát. Ha jól értelmeztem, örüljek, hogy engem nem, de csak mert annyira kedvel, és van közös múltunk.  Majd hozzátette, hogy neki amúgy egy nő se szokta megmondani, hogy mit és hogyan, mert ő tudja. Neki nincs szüksége vezénylésre, elég érett férfi. Nos ez a baromi érett pasi, pár órával később a zokogás hátárán ült mellettem a kocsiba, mert éppenséggel két csajszi közt őrlődve, maga se tudja mit akar.  A kocsiban lévő lámpát nem engedte felkapcsolni, viszont jól ismertem, és ebben az egyben nem változott. Hogy ez erény e vagy nem a mai világban, ezt csak Ő maga tudja eldönteni.

Szóval  hősünk, még a bömbölde és lelki dramaturgia előtt, némi szeretet morzsát, és illemet szórt felém, mert elvitt ebélni, és nem mondta az ebéd után, hogy fizessek. Automatikusan történt minden, ahogyan ez elvárt volt, és akkor úgy éreztem, örülök, hogy valami kis fény van benne, a sötétség mellett, ami a szívét már elborította...

Viszont ott motoszkált bennem a kérdés, hogy miért hívott el találkozni. Randiszagú volt a levegő, és mégse akar Tőlem semmit? Hát tudja ez a fazon egyáltalán mit akar? Hoztak már sokszor kellemetlen helyzetbe, de ez semmihez nem fogható.

A nyelvét dugja a szádba, de utána már a fél karod kell. És mikor visszautasítod felhökken, zavart lesz és nem érti, hogy ugyan már hát ennek a libának meg mi baja akadhat, hiszen ő egy fasza figura, akiért rajonganak a nők. Legalábbis állítása szerint...

Amennyire szomorú, pont annyira irónikus a helyzet.

Nemde?

 

 

 

 

Megosztás a facebookon

az internet csoda ékessége alapján nagyon sok megmosolyogtatni való példa akad, s az ember kedve szerint válogathat, kinek a pap kinek a papné kategóriákban.

Nem tudtam még eldönteni röpke 24 évem alatt hogy csak egy kettő hülye marha van vagy sok van, és így hogy az internet bepillantást nyer és átöleli a világhálót sokkal jobban látható válik.

Olyan nyomorultul érzem magam magam 2 napja, mint akit lehúztak a rötyin, lehánytak, ledaráltak, és kimostak 90 fokon. Ilyen depressziós döglött hal vagyok, lóg az orrom, halni készülök percenként, a búrám is fáj videókon bögök, szóval nekem kicsengettek édesegykomám! Biztos hidegfront hogy a rohadás enné meg vagy valami  Hold ciklus, vagy térerő Hartman zóna fengsuji kurvaanya. Nem tudom mivan, de már a saját agyamra megyek, és akkor szembetalálkozok egy totális agyhalott bejegyzéssel.

" Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én most voltam szülni egy jót. egész nap húst ettem hússal és ez fel is fújt. Már kora este óta bántott a dolog, de most vettem a fáradságot, hogy szarjak egy jóízűt.

Úgy láttam olyan 6-7 Curac.os volt a nagyobbik darab, mert kettétört, mégpedig szép kis göcsörtös hurka lett volna belőle...De úgy néz ki a sok hústól képzödött gáz - amit délután óta nem győztem kifingani- kiszárította, így amikor  megtekertem a végét mielőtt zárt volna az ánuszrózsám, eltörte. De jobb mintha bennszakadt volna, utána meg úgy kellett volna kierölködni. Azt nem szeretem...:( "

 

 

Megosztás a facebookon

Egyre népszerűbbek az internetes társkeresők, és az elöző bejegyzésem is ehhez kapcsolodó. Mivel én ezt a vonalat ragadtam meg, a blogom  az emberi kapcsolatok, mint olyan foglalkozik és most ezen belül a társkeresőkre vagyok nagyon rámozdulva.

Azért írom ezt így, mert egy kettőre jó magam is regisztráltam. Nem csak a szende kategóriát képviselve, várva, az érdekes válaszreakciókat is egyben.

De tisztázzuk először is mi a badoo, és hogyan mükődik. ha egy szóval kéne jellemeznem,  burkolt célzás azaz szexkapcsolatra való invitálás aranyköntösbe csomagolva.

Hogyan müködik?

Ha idézettel válaszolnék, így hangozna :

"Ilyen a világ.  Már nem beszélhetünk a személyes találkozás varázsáról. Ha tetszeni akarok valakinek, nem megyek el új göncöket venni, nem csináltatok új frizurát, hanem frissítem a profilomat."

Gyakorlatban pedig a következő.

Kép1, Kép2, Kép3, Kép 4...s így tovább. megnyit, klikkelünk, a csajok, vagy pasik fotója alatt levő szívecskére vagy keresztre. Ha egyezés áll fenn, máris kezdődhet a beszélgetés.

Emelett rengeteg csalóval is találkozhatunk, ami vagy kiderül vagy nem, de a már fent említett elöző cikkes bejegyzésemben a beszélgetés sokszor szimplán csak egy két tőszavas "odabaszok neki valamit azt jóvan"

Mindamelett ha belépünk szinte az alfajt képviselők között ezek a tényleg tip top csajok, hatalmas mellekkel, és izomkolloszus pasik vannak, és valahogy az egész egy nagy humbuknak tűnhet azok számára, akik valóban azzal a reménnyel lépnek fel, hogy talán valaki van annyira értelmes, hogy a hellosziamizu kérdéssornál több is teljen belőle..

A badoo, és elnézést mindenkitől, aki nem inge nem veszi magára...tehát...a  badoo..nem az értelmiéségi keresgélők csoportja. De talán mindannyian ennyire felszínesek vagyok, üresek, és ez mutatja meg, mennyire szarokráják vagyunk?

 

Egy gyöngyszemet találtam így kora délután az interneten böngészve.

" Badoo. A férjemet találtam meg rajta regisztrálva, pontos adatok, kikkel ismerkedne meg, minden és azt mondja, ő bizony nem regisztrált soha. Higgyjek neki?

Válasz: " : És te aranyom hogy kerültél oda?

 

 

 

 

 

Megosztás a facebookon

     Lássuk be, mostanság az udvarlás, mint olyan igencsak kiment a divatból. Több helyen is olvastam, hallottam, és jómagam is beszélgetek erről folyamatosan az emberekkel, mennyire kihalófélben van ez manapság.

     A férfiakat a nők hódítják meg,és őket nem kell sokat noszogatni. Minden férfit a hasánál fogunk meg..tartják a nagy öregek. Igen, de mi van azzal, hogy manapság a mai csajok többsége még egy egyszerű pörköltet se tud megfőzni, mert ahhoz is a tescóban veszi a tasakos port amire rá van írva hogy pörkölt ( por)   És ez még semmi, mert már - és ezt viszont egy videóban láttam- annyira lebutultunk hogy lassan egy palacsintát se vagyunk képesek kikeverni. A boltok ma már palacsinta port is gyártanak, amit az állítólagos háziasszonynak képzelő 100cm-es műkörmös tip top csajok is meg tudnak csinálni, hogy egy pár órára úgy érezze, hogy jó abban amit csinál.

A modern kori ( mindennapi) ismerkedés szintje kimerül abban, hogy " sya, ismizünk?" vagy " szia bazdmeg, de kurva jól nézel ki. Szex? " Erre most mit feleljek? Tudom bazdmeg, napi több "órám" van benne , és akkor a többit ne is említsem..

Egy oldalon olvastam, egy kommentelö hozzászólását a témát illetően, és muszáj volt kiragadnom, a remek megfogalmazás miatt és voltaképp az igazság tartalma sem volt mindennapi

A hozzászólás így szólt. " A stílus, az eredetiség kihaló félben van, amit én személy szerint nagyon sajnálok. Az életfontosságú érzelmek (-és nem érzések- a kettő közt nagy a különbség) hiánya. Nem ismerik az érzelmeket, mert virtuális világban élnek. A kapcsolat és a másik fél ( face to face) reakcióinak nem ismerése, valamint a hangyányi kifinomultság hiánya. Állítom, hogy nagy részben az iskolázatlanság, majd a baráti körben elhangzott szófordulatok gyakorlása az élet minden területén a baj forrása."

     Mit gondolhatunk akkor mi, vagyis az a kis forrás százalék, akik komoly kapcsolatot keresve, lődőrőgve a világban, folyamatosan ilyen üzenetekre, vagy éppen megjegyzésekre kapjuk fel a fejünket...

 

Megosztás a facebookon